Mónika és Patrik első pillanattól kezdve tudták, hogy az esküvőjük nem a csillogásról és a harsány díszletekről fog szólni. Mindketten szeretik a természetet, a kirándulásokat és azt a fajta egyszerűséget, ami nyugalmat hoz a mindennapokba. Az elképzelésük is ehhez igazodott: olyan meghívót szerettek volna, ami könnyed, visszafogott és mégis karakteres.

A tervezésnél a fő irány a természetközeliség volt. A levelek motívuma nem díszítő elemként került a meghívóra, hanem hangulatként: az a frissesség és tisztaság jelenik meg benne, amit ők ketten fontosnak tartanak az életükben. A színek tudatosan lettek visszafogottak – a halványzöld és a bézs boríték együtt olyan párost alkot, ami kiemeli a tipográfia eleganciáját, miközben megőrzi a meghívó barátságos hangulatát.

A tipográfia letisztult, sallangmentes. Patrik kifejezetten kérte, hogy ne legyen túl díszes betűtípus, mert ők inkább az egyszerűséget és a funkcionalitást értékelik. A szöveg így központi szerepet kap, a levelek pedig finom keretként emelik ki azt. Az összhatás olyan, mintha a meghívó maga is „lélegezne” – van benne tér, nyitottság és könnyedség.

Az volt a cél, hogy a meghívó első pillantásra is elmondjon valamit Mónikáról és Patrikról. Hogy ne legyen sem túl komoly, sem túl játékos, hanem pont az a kiegyensúlyozott stílus, amit ők is képviselnek a hétköznapokban. Ezért minden apró részletet ennek rendeltem alá: a színválasztástól a papír textúrájáig.

A végeredmény egy olyan meghívó lett, ami nem hivalkodik, de nem is simul bele a tömegbe. Tiszta, természetes, őszinte – pont úgy, ahogy Mónika és Patrik a közös életüket elképzelik.